"A gyengék sosem bocsátanak meg. Az csak az erősek tulajdonsága."

Volt egyszer egy  nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az apja adott neki egy zsák szöget,
és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel.

Az elso nap 37 szöget vert be a kerítésbe.
A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain,
és a bevert szögek száma napról napra csökkent.
Rájött arra, hogy sokkal egyszerübb volt uralkodni az indulatain,
mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is,
mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki,
hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.

Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap,
mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának,
hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből.

Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
- Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben;
soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt.
Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki,
megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt.
Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad.

Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.

 

Kőbe vésve...

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek,
és az egyik barát  képen törölte a másikat,
aki megsértődőtt, anélkül hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban.
Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette.
Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd  megmentette a másikat,
megkérdezte: - Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted.
Miért?
A másik azt válaszolta: - Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk,
hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI!
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég, de az illetõ elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.
Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával.
Tekintsd ezt úgy, mintha kõbe írtam volna!

 

Oldal: Kőbe vésve...
Mindenkinek csak jót szabadon... - © 2008 - 2024 - mindenkinekjot.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat